Számos oldalról meg lehet közelíteni azt a kérdést, hogy a munkáltatók vagy a munkavállalók szerencsésebbek, ha az idejük beosztásáról és magáról a szabadidőről van szó. Alkalmazottként az ember leggyakrabban – amennyiben nem kötetlen munkaidőben dolgozik például home office-ban – egy beosztáshoz igazítja a napirendjét, a hobbijait, a kikapcsolódást. Azonban előnyt élvez a vállalkozóval szemben abban a tekintetben, hogy amíg az előbbi munkaideje egyszer lejár, és utána minden további nélkül elszakadhat a feladatoktól, addig a vállalkozó tulajdonképpen egy általa beosztott, de végtelenített munkaidővel rendelkezik. A felelősség, a teher a legtöbb esetben sokkal magasabb, még ha csak egy vidéki, jól termelő kisbolt tulajdonosa is valaki; nem szükséges hatalmas cégek irányítása ahhoz, hogy elhavazzon minket a vezetői munka. A folyamatos szintfenntartás, fejlődés, ellenőrzés, innovációk keresése állandó, kimerítő folyamat. A két, előbb említett csoport között átmenetet képező menedzserek, illetve a vállalkozók, főnökök számára gyűjtöttünk össze néhány hasznos tanácsot, ha számukra sem elég hosszú egy nap.
Mint azt már egy korábbi cikkünkben is említettük, időt nem lehet varázsolni, csak felszabadítani. A vezető pozícióban álló emberek legnagyobb nehézségét és időrabló tevékenységét nem a felesleges internetezés jelenti leggyakrabban – az alkalmazottakkal ellentétben -, hanem a feladatok nem megfelelő szervezése és delegálása, illetve a rendszertelenség. Számukra a leghasznosabb az úgynevezett GTD módszer, amely a Getting Things Done rövidítése. A metódus atyja David Allen, akinek ezen feladatmenedzsment rendszerről szóló könyvét számtalan nyelvre lefordították és adták el a nagyvilágban. A mű öt alappillére a munkafolyamatok irányítására összpontosít. Ezek közül az első a rögzítés, miszerint a feladatokat valamilyen írásos formában vagy akár egy erre a célra készült alkalmazáson belül rögzítjük. A második lépés a tisztázás, amely szerint a beérkező információt fel kell dolgozni többek között például aszerint, hogy mennyire sürgős, fontos stb. Ezután következik a rendszerezés, amikor is meghatározzuk, milyen módszerek léteznek a feladat véghezviteléhez, például delegálhatjuk-e a problémát más személynek vagy számunkra milyen megoldások léteznek, és ehhez milyen végkimenetelek tartoznak. Az utolsó előtti stáció a reflektálás avagy a döntés ezek közül az opciók közül, majd végül ötödikként már csak a cselekvés lépése marad hátra. A buktatót általában az első két lépés elmulasztása szokta jelenteni.
Ezentúl fontos megemlíteni, hogy rengeteg kisvállalkozás a cég növekedése után ott vérzik el, hogy a tulajdonosa ugyanúgy, egyedüli vezetőként kívánja irányítani a tevékenységét, mint korábban; azonban ezt sokszor – többek között időhiány miatt is – nem tudja megtenni vagy csupán rossz döntések, nem megfelelő információfeldolgozás követi a vállalat vezetése során. Sokan ilyenkor okkal fordulnak tanácsadóhoz. A legjobb megoldást a szervezeti rendszer átalakítása jelenti, vagyis a cégen belül például olyan csoportok létrejötte, amelynek főnökét feljogosítják az önálló döntéshozásra bizonyos témákban. Természetesen ezen emberek felügyelete lehet a cégtulajdonos vagy egy menedzser feladata; a lényeg, hogy körültekintően és valóban az erre legalkalmasabb embert válasszuk.
Összegezve, a munkáltatók gyakran félnek kiengedni a teljes irányítást a kezükből, azonban ez megfelelő átgondolás, szervezés lezajlása után egy prosperálóbb céget és több szabadidőt jelent a vezető számára.