Akármilyen hihetetlenül is hangzik, ha rákeresel a huszonöt órából álló nap és az időmenedzsment szavakra, számos olyan könyvet találsz, amely azzal kecsegtet, hogy képes több szabadidőt varázsolni számodra. Természetesen ez így, ebben a formában semmiképp nem igaz, hiszen valójában csak rajtad áll, hogy betartod-e az utasításokat, és hogyan gazdálkodsz az időddel.
A munkavállalókról, alkalmazottakról téves volna azt állítani, hogy kevesebb szabadidővel rendelkeznek a vállalkozóktól, ugyanakkor azt mindenképpen kijelenthetjük, hogy a mozgásterük jóval szűkebb ebben a tekintetben. Emellett meg kell említeni, mielőtt végképp elkalandozunk az időmenedzsmenttel kapcsolatos praktikák világában, hogy mindkét fél elköveti azt a hatalmas és generációnkra feltehetően általánosan jellemző hibát, hogy a szabadidejében csak az internetnek él. Persze, a videó- és online játékok már egészen más szekcióba tartoznak, hiszen azok valóban jelenthetnek hobbit, kikapcsolódást. Most inkább a közösségi médián történő végtelen böngészésre gondolunk, amelynek a káros hatásait minden bizonnyal szükségtelen volna bemutatni; azonban sokak felismerhetik a saját hétköznapjaikban is, milyen rengeteg időt töltenek a céltalan lefelé görgetéssel, amely végső soron még örömet sem okoz számukra. A YouTube, az Instagram, a Facebook mind olyan platformok, amikre néha-néha jó felnézni, de erős függőséget alakítanak ki az emberekben és sokszor jobb egyszerűen meg sem nyitni ezeket az oldalakat, mert időérzékünket elveszítve ottragadunk egy virtuális feketelyukban.
Ez pedig tökéletesen illik a huszonöt órából álló nap koncepciójába, amely szerint valójában volna egy plusz, felszabadítható óránk, de a mindennapok monotonitása mellett nem akarjuk észrevenni, mit csinálunk rosszul. A múlt századhoz képest félelmetesen felgyorsult a világ –ez való igaz–, de nem szabad elfelejteni, hogy ezzel párhuzamosan a mi ingerszükségletünk is. Emiatt jó ötlet lehet, ha előre leírjuk, mit szeretnénk tenni a szabadidőnkben, hogy azok ne teljenek el eseménytelen téblábolással.
Minden tevékenységet, amit nem jókedvünkből, hanem kötelességünk szerint teszünk, beleírhatunk egy úgynevezett Eisenhower mátrixba, amely a következőképpen néz ki:

Forrás: Saját szerkesztés az Eisenhower mátrix alapján
Eszerint léteznek az életedben fontos vagy nem fontos, és sürgős, illetve nem sürgős események. A sürgős és fontos csoportba gyakran a delegálhatatlan munkahelyi feladatok kerülnek, amelyeknek tervezgetés nélkül minél hamarabb neki kell állnod. A tervezést hagyd a fontos, de nem sürgős dolgokra, ilyen lehet a magánéletben egy lakásvásárlás vagy csupán a hétvégi családi grillezés. A nem fontos, de sürgős feladatokat igyekezz másoknak átadni. Ez alkalmazottként egy munkahelyen jelentheti egy kiömlött kávé feltakarítását, amennyiben a munkatársaid hajlandóak ezzel segíteni, ha te éppen nagyon sietsz valahova. A legutolsó kategóriába pedig a nem fontos és nem sürgős dolgok kerülnek, amelyekre valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva az emberek nagyrésze mégis időt veszteget el. Ez nyilvánvalóan nem a barátaiddal együtt töltött délután, nem is a hobbijaid vagy a pihenés; hanem a számodra boldogságot nem okozó, megrögzött tevékenységek. Elsőre egész biztosan nem fog sikerülni, de mindenképpen törekedj arra, hogy kizárd ezeket az életedből.
A fókuszálás hiánya is rettenetesen csökkenti a hatékonyságot, ha dolgozol vagy tanulsz. Erre találták ki a két perces szabályt. Eszerint, ha két perc alatt el tudod végezni azt, amin kattog az agyad és hátráltat, rögtön tedd meg és lépj rajta túl. Amennyiben a rendelkezésre álló két perc nem elég erre, írd fel egy papírra, naptárba, határidőnaplóba vagy – ha nem te szeretnéd elvégezni – add át másnak a feladatot. Ha nem szeretnéd se te, se más elvégezni és erre nincs is szükség, akkor egyszerűen töröld a teendőid közül!
A gyakorlatban egyértelműen nehezebb az előbb említett módszereket megvalósítani, de egyáltalán nem lehetetlen. A kulcs a következetesség, és az arra való hajlandóság, hogy megszabadulj a felesleges dolgoktól az életedben.