Ingyenes! – ez a szó jut eszünkbe elsők között az internetes tartalmakról. Persze ezt már lehet múlt időben kellene írni, hiszen a havidíjas szolgáltatások előfizetői száma meredeken ível felfelé, a járványnak is köszönhetően. Többek között a Netflix, az HBO GO, a Spotify, az Xbox Game Pass, a YouTube Premium és kedvenc híroldalaink támogatási rendszere is a pénztárcánkért versenyez, ahogy kisebb, akár egyéni tartalomgyártók is. Most már egyre több a lehetőség, de aki lemarad, talán ki is marad a jóból.
A 404-es hibakódot mindenki ismeri már, hiszen rendre ez jelenik meg a böngészőben, ha a keresett oldal nem található. A 402-es viszont nincs a köztudatban, pedig már az internet hőskorában is létezett: azt jelzi, hogy fizetni kell a keresett tartalomért. A világháló kitalálásakor is gondolták, hogy nem lesz mindig minden ingyen elérhető, és csak idő kérdése volt, hogy ez mikor válik általánossá.
Tíz évvel ezelőtt rakták le a folyamat felgyorsításának alapkövét: a New York Times 2011 januárjában vezette be a fizetős falat, azóta már csak havi néhány cikket lehet ingyen elolvasni, ha többször is kattintanánk a hírekre, akkor utalni kell. Rengeteg kísérletezés és buktató után a világ egyik leghíresebb újságja már évi egymilliárd dollár bevételt szerez kizárólag online előfizetőkből, és ezzel bőven nyereséges is a lap.
Mások is követik ezt a példát, mindenféle díjcsomag, csalogató ajánlat, fokozatos fizetős fal, támogatói rendszer lett elérhető. Majd jöttek az olyan oldalak, mint a Patreon és a Ko-fi, ahol már kisebb tartalomgyártók, akár egyetlen ember is tudott előfizetőket toborozni az exkluzív anyagaiért, legyen szó cikkekről, videókról, podcast adásokról, oktatásról, stb. Minden lehetséges, és videós fronton ez különösen igaz, hiszen már a YouTube is kínál támogatói rendszert a vloggereknek.
Ez a divat az e-maileket is elérte: az Egyesült Államokban újságírók, bloggerek és tanácsadók körében egyre elterjedtebb a fizetős hírlevél készítése, sokan az állásukat is felmondják ezért a sokkal szabadabb tartalomgyártási formáért, hiszen közvetlen kapcsolatuk van az olvasótáborral, és ezt pénzre lehet váltani. Korábban már mi is írtunk olyan szolgáltatásokról, amelyek rendkívül egyszerűen teszik ezt lehetővé, biztosítják a technológiát, így a hírlevél készítőjének csak azzal kell foglalkoznia, amihez ért. Ott még nem is ejtettünk szót a Ghost lehetőségeiről, hiszen ide már előzetesen tényleg csak egy domain beszerzése kell, minden mást (publikáló felületet, címlistakezelőt, előfizetői rendszert) megkapunk egy fix havidíjért.
Aki lemarad, az kimarad – a mondás ebben az esetben különösen igaz lehet, hiszen ennek a trendnek lesz egy plafonja, kis piacokon – mint például Magyarország – különösen. Egyszer csak észreveszik az emberek, hogy erre is előfizetnek, meg arra is, és amarra is, és rájönnek, hogy a sok kicsi havidíj sokra megy. Ekkor kerülnek döntési helyzetbe, hogy mit tartsanak meg és miről mondjanak le. Bármilyen tartalmat is gyártunk, azelőtt érdemes meglovagolni ezt a hullámot, amíg ez a pillanat el nem érkezik, utána már sokkal nehezebb lesz kihasználni a lehetőséget, hiszen jóval nagyobb lesz a verseny.