Az IPv4 az IP (Internet Protocol) negyedik verziója, és az első olyan, amelyet széleskörűen használnak a világon mindenhol. Az IPv6 a négyes verzió lecserélésére alkotott protokoll, amit egyelőre még nem használnak tömegesen, 2012 végére az internet forgalmának csak 1%-a haladt keresztül IPv6-on.

Az IPv4 32 bites címeket használ, a maximálisan használható címek száma pedig 4294967296. Az IPv6-os protokoll ennél lényegesen több lehetőséget biztosít, hiszen ezek a címek már 128 bitesek, így összehasonlíthatatlanul több cím hozható létre, mint a négyes verzióban. Az IPv4-es címek néhány éven belül ki fognak merülni, ezért alkották meg a hatos verziót. A leggyakrabban pontozott decimális alakban írják fel őket, de fel lehet őket írni több más fajta alakban is.

  • Pontozott decimális alak: 91.227.139.38
  • Decimális alak: 1541638950
  • Hexadecimális alak: 5be38b26
  • Oktális alak: 13370705446
    Az IPv4 felépítése
    Az IPv4 felépítése

Az IP címek kiosztását a regionális Internet regiszterek végzik, külön regiszter van Afrikában, Észak-Amerikában, Dél-Amerikában, Ázsiában és Európában. Minden regiszter használ egy WHOIS-nek nevezett adatbázist, amelyben szabadon bárki megtalálhatja bármely IP-címhez tartozó adatokat. Az európai központ adatbázisát ezen a linken lehet megtalálni, az oldalon pedig a keresőbe kell beírni a kívánt IP-címet.

A 4 milliárdnyi lehetséges IPv4 címből három blokk a magánhálózatok számára van fenntartva. A blokkokba tartozó IP-címek nem kapcsolódhatnak nyilvános hálózatokra, azonban hálózati címfordítással ez is lehetséges. A három lefoglalt blokk az alábbi tartományokban található:

10.0.0.0-10.255.255.255 kb. 16 millió cím 172.16.0.0-172.31.255.255 kb. 1 millió cím 192.168.0.0-192.168.255.255 kb. 65000 cím.

Az IP lehetővé teszi azt, hogy különböző hálózatok kommunikáljanak egymással, legyen bármilyen a fizikai kiterjedésük. A különböző hardverekkel rendelkező hálózatok, legtöbbször különböznek az adatátviteli sebességükben, de a küldhető adatcsomagok maximális méretében is (Maximum Transmission Unit). Ha az egyik hálózat adatokat akar küldeni egy kisebb MTU-val rendelkező hálózatnak, akkor az IP kisebb csomagokra osztja az adatokat, amit képes fogadni a kisebb hálózat. IPv4 alatt ez a funkció az internet réteg feladatai közé tartozik, és egy IPv4 router hajtja végre. Ezzel szemben az IPv6 nem engedi a routereknek továbbosztani a csomagokat, hanem a hostoknak kell akkora csomagméretet kialakítani, amelyet fogadni tud a címzett.