“Elfogy az internet!” – a 2010-es években ilyen hangzatos címek is megjelentek a híroldalakon, amikor az IPv4-címek vészesen fogyni kezdtek. A legelterjedtebb IP-szabványnak természetesen van fejlettebb alternatívája, de az IPv6 rendkívül lassan terjed, így az IPv4 még sokáig az internet alapja marad. Miről is van szó pontosan, illetve hogyan alakul az IP-címek helyzete?
Miért fogy el az IPv4?
Amikor az IPv4-et tervezték, senki sem gondolta, hogy az internet, a technológia és a népesség is ilyen robbanásszerű fejlődésen és növekedésen megy keresztül. Hol voltak akkor még az okostelefonok, tabletek, okosórák? De eljött a mobilpiac robbanása, így a 2010-es években kiosztották az utolsó olyan IPv4-címeket is, amelyekhez bárki hozzáférhet.
A biztonsági tartalék mellett azért sem osztották ki az összes IPv4-címet, mert az IPv4-ről IPv6-ra történő, folyamatos átálláshoz szükség lesz egy bizonyos mennyiségre.
A regionális internet regiszterek ugyan osztanak még IPv4-címeket, de ezek már csak azok a címek, amelyek azért szabadulnak fel, mert valamilyen okból az eredeti tulajdonosok nem használják őket.
Mi a baj az IPv6-tal?
Az IPv6 kapcsán a hálózati infrastruktúra még nem áll olyan szinten, hogy világszerte gyorsan elterjedjen, így az IPv4-címek továbbra is nagyon értékesek.
A szervereket üzemeltetők természetesen azt szeretnék, ha széles körben elérhetőek lennének, így IPv4-címmel folyamatosan rendelkezniük kell. Ha csak IPv6-címmel rendelkeznének, akkor egyrészt kevesen használnák, másrészt át kellene alakítani a szoftvert.
A teljes átállás IPv6-ra tehát nehézkes és költséges. Az átállásra szükség van, viszont ha például egy weboldal háttere csak IPv6-cím lehet, akkor a csak IPv4-címmel rendelkező eszközök nem érik el.
Mi lehet a megoldás?
Természetesen ezt a problémát meg kell oldani, hogy a következő években – vagy inkább évtizedekben – zökkenőmentes legyen az átállás.
A mérnökök több eszközt is fejlesztenek erre a célra, a legelterjedtebb a NAT64. Ez a hálózati címfordító akkor kerül képbe, ha a csatlakozás egyik oldalán kizárólag IPv4-es, a másik oldalán pedig kizárólag IPv6-os címmel rendelkeznek. Ekkor a NAT64 egy IPv6-címbe “csomagolja” az IPv4-címet.
Így például minden weboldal elérhetővé válik, a kapcsolat pedig oda-vissza működik, így mindenféle rendszer (pl.: szerverek vagy e-mail kliensek) is használni tudják.
A NAT64 hátrányai
A NAT64 okos megoldás, de nem tökéletes. Olyan tűzfalakat használ, amelyeken az online kommunikáció karbantartást igényel, ami nehézkessé teszi a funkció fenntartását hosszabb távon.
További probléma, hogy az IPv4-es cím IPv6-ba csomagolásával hiába “verjük át” a rendszert, az IPv4-es eszköz kapacitása korlátozza a kapcsolatok számát. Abban az esetben, ha a kapcsolatok száma eléri a maximumot, a további működéshez korábbi kapcsolatokat szüntet meg az eszköz. Minél komolyabb adatkapcsolatot igényel egy folyamat, ez a korlát annál komolyabb problémát okoz, így például streamelés vagy letöltés esetén akadályozhatja a kapcsolatot, ronthatja a felhasználói élményt.
Még komolyabb gondot okoz ez a probléma, ha olyan rendszert veszünk igénybe (például online térképet nézünk), amelynek sok eleme külön-külön kapcsolatot használ, ebben az esetben pedig akadozik vagy hiányos lesz a szolgáltatás.
Ettől persze még mindig ez a leghatékonyabb megoldás, így a NAT64 komoly segítséget nyújthat az IPv4-ről IPv6-ra történő átálláshoz.
Meddig maradhat az IPv4 az elsőszámú szabvány?
A NAT64 a legtöbb esetben megfelelő válasz az IPv4 és IPv6 közötti különbség áthidalására, ami visszafogja a keresletet az IPv6 iránt.
A többség nem kockáztat, inkább a költséghatékonyabb, jól bevált és könnyen használható IPv4 mellett dönt, amíg teheti.
A vállalati LAN-ok is lassítják a folyamatot, hiszen megfelelnek arra, hogy néhány egyedi IPv4-címmel biztonságos és stabil kapcsolatot teremtsenek az eszközökkel.
Az átállás meg fog történni, ez nem kétséges, de a folyamat hosszú lesz, a teljes átállás – vagyis amikor már kizárólag IPv6-címmel rendelkező eszközök kapcsolódnak egymáshoz és az internethez – évtizedeket is igénybe vehet.
A Google adatai irányadóak lehetnek, hiszen publikusan méri az IPv6-kapcsolatok arányát. 2023 decemberi adat szerint a Google-szolgáltatásokat használó internetezők eszközei 40 százalékos arányban rendelkeznek IPv6-ra (is) képes kapcsolattal. 2020-ban ez az arány 30 százalék volt, tehát 3 év alatt javult 10 százalékkal a helyzet, ami szintén jelzi: még hosszú folyamat lesz az átállás, az IPv4-címek sokáig fontosak és értékesek maradnak.