Az IP címekről szóló útmutatónk megtekinthető videó formájában is, lentebb pedig a részletes leírást találja:
Alapvetően két típusú IP (Internet Protokoll) szabvány van jelenleg használatban. Az egyik az IPv4, a másik az IPv6 típusú. Az IPv4 címek négy egymástól ponttal elválasztott számból állnak, amelyek 0-tól 255-ig terjednek, vagyis egészen pontosan 0.0.0.0-tól 255.255.255.255-ig, tehát egy cím összesen 32 bit. Ebből már láthatjuk, hogy korlátozott az IPv4 címek száma, egészen pontosan 4 294 967 296 különböző lehetséges. Ráadásul ebből vannak speciális célokra fenntartott tartományok, amelyek nem használhatóak szabadon. Ha belegondolunk, hogy manapság mennyi eszközzel csatlakozunk a hálózatra, könnyen beláthatjuk, hogy ha minden eszköz kapna egy végleges IP címet, akkor gyorsan eljutnánk oda, hogy nem tud egyszerűen több eszköz csatlakozni az internethez. Ekkor jön képbe a dinamikus IP cím.
Egy-egy eszköz csak akkor kap IP címet, amikor az csatlakozik a hálózathoz, így az éppen nem csatlakozott eszközök nem foglalnak fölöslegesen IP címeket. Így az internethez egy időpontban maximálisan csatlakozó eszközök száma bár nem növekszik, összességében mégis több eszköz csatlakozhat az internethez. Hátránya, hogy egy IP cím alatt nem biztos, hogy mindig ugyanazt az eszközt fogjuk elérni, ebből pedig az következik, hogy a dinamikus IP című eszköz alapvetően nem alkalmas hagyományos webes kiszolgálásra. Ezért érdemes inkább webtárhelyeinket választani, mivel minden webtárhelyünk IP címe fix, nem változik.
A címek korlátozott számának problémáját oldaná meg az IPv6, mivel a korábbi 32 bites címek helyett 128 bites címeket használna, amelyek 8 részre osztott, részenként 4 hexadecimális karakterből álló címek. Az IPv6 még nem annyira elterjedt az hálózati infrastruktúra szintjén, hogy széleskörűen lehessen használni.